Az Óperencián innen…

A Fedél Nélkül alkotóinak csoportos kiállítása abból a kérdésből indul ki, hogy mi köti össze az alkotót és a nézőt. A bemutatott művek mögött emberek állnak, olyan művészek, akik megtapasztalták a hajléktalanságot, akiknek ez a történetük része, de nem határozza meg, hogy kik ők. A kiállítás nem a hajléktalanságról mesél, hanem azokról az emberekről, akiknek át kellett élniük ezt a helyzetet. Az alkotásokhoz kapcsolódó mesék az alkotók életéből merítenek. Olyan történetek ezek, amelyek ismerős, hétköznapi tapasztalatokat idéznek fel: gyerekkort, kedves helyeket, szerelmeket, veszteségeket, apró örömöket és elutasításokat. A képek és szövegek együtt olyan teret hoznak létre, ahol ezek a történetek egymásba nyílnak, és ahol az alkotó és a néző közötti határ elmosódik. A látogató egyik történetből a másikba lép, miközben saját emlékei és tapasztalatai is aktiválódnak. A kiállítás célja a találkozás lehetőségének megteremtése és annak felismerése, hogy ezekben a történetekben több a közös, mint ami elválaszt.